Lovas Lana: Szerelmes voltam beléd 

Egy kis ízelítő, hogyan folytatódik a jó szerelmi történet

Alapvetően (hagyományos értelemben) a nő és a férfi találkoznak, randizgatnak, egymásra találnak. Működik a kémia, így hát boldogan szerelembe esnek. Azonban a rózsaszín köd hamarosan felszáll, elmúlnak a nagy, heves, szenvedélyes történések, lecsillapodnak a kedélyek. Lassan odalesz az izgalom, a fordulat, a romantika. Nem látunk bele tovább a kapcsolatba, nem is érdekel senkit, hiszen ez már unalmas. Ezek a színtelen hétköznapok, a monoton mókuskerék, ami mindenkinek megvan, átélt, átél éppen, erről minek olvasni?

      Ezzel szemben hogyan alakult Eszter és Attila szerelmi története?
Tudjuk, hogy az ő történetük nem hagyományos, így logikusan várható, hogy a folytatás, és a befejezés sem lesz megszokott. Kiderül, hogy ez a titkos viszony egy karmikus kapcsolat, egy őrült szerelem, egy káros kötelék.

      Lehet, hogy végül csak fájdalom, könnyek, vérző, gennyes és fertőző sebek maradnak emlékül?
Nem, dehogy! Illetve van, akinek igen.
Mert akik a mocsokban találkoztak, a szennyben keresték a boldogságot, és rátaláltak a szerelemre, hiába szerettek bele a valódinak hitt Eszterbe és Attilába, beleragadtak a sárba, amibe, ha nem akarnak belefulladni, akkor egymásra kell dobálniuk, hiszen a túlélésért harcolnak.

   Ez a történet még izgalmasabb, még érdekesebb, még fordulatosabb lett. A romantika véres küzdelemmé alakul, mert a szív, ha törik vérzik, a lélek, ha szakad, elégtételért kiált. És vannak olyan nők és férfiak, akikkel nem érdemes játszadozni. Lássuk ebben a történetben ki lesz az, aki angyalarcú szerelmesből vérszomjas ámokfutóvá válik.

  Ha valakivel szenvedélyes és viharos a viszonyod, erős érzelmi szálak kötnek össze, akkor elképzelhető, hogy előző életből maradt tartozást kell megadnotok egymásnak, és valamilyen fejlődési, tanulási lehetőség rejlik a kapcsolatban. Már ha hiszünk az ilyenekben. Kiderül itt is, hogy ki és mit tanult, miben fejlődött a cunami sújtotta területen.